2015. július 6., hétfő

2. fejezet


   Dara dühösen fújt egyet barátjára, majd lelépett.
   - Kérlek, menjetek utána! – szólalt meg Kangin, mire rápillantottam. – Lehet kiszökne, de én nem mehetek fel, hogy vele legyek.
   - Oké – mosolyogtam rá halványan.
   - Köszönöm.
   Intettem búcsúzóul a fiúnak, megfogtam Viki kezét, majd magam után húztam. Szegény még értetlenebbnek tűnt, mint én. Hirtelen leesett, hogy KyuHyun utolsó mondatán kívül mindent koreaiul beszéltek, szóval barátnőm semmit se tudott.
   - Fordítást kérek! Miért kell vigyáznunk Darára? – kérdezte egyből, amikor kiértünk a zajos teremből.
   Gyorsan összefoglaltam neki mindent, a lehető legpontosabban, hátha ő kivesz belőle valamit, de utána is ugyanolyan értetlenül meredt rám, csak társult mellé még egy kis idegesség is.
   - Nem ismerjük se a csajt, se a többieket, miért kell vigyáznunk akkor rá?
   - Légy egy kicsit kedvesebb! – tromfoltam le. – Dara felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a várost, mi meg ennyit nem tennénk meg?
   - Ahogy elvonult nem hinném, hogy bárki társaságára vágyna – dőlt a lift falának. Csúnya pillantást vetettem rá, de tovább mondta. – Fogadjunk, KyuHyun miatt teszed?
   Elpirultam, hát ennyire látszott volna rajtam, mennyire bejön? A majdnem csókot mondjuk mindegyikük észrevehette.
   - Nem. - Megráztam kicsit a fejem, hátha kimegy belőle a srác.
   Felértünk a 8.-ra és Dara szobájához mentünk. Vikin még mindig látszott, hogy vagy lenn bulizna, vagy befeküdne az ágyába aludni – inkább az elsőre tippelnék -, de nem panaszkodott tovább.
   - Sandara! – kopogtam be.
   Eltelt bő egy perc, de semmi, már majdnem megismételtem, amikor kinyílt az ajtó.
   - Kangin küldött benneteket, ha jól sejtem. De nem csinálok semmit, szóval nyugodtan menjetek csak – mondta és már csukta is vissza az ajtót.
   Barátnőm már el is indult volna, de én beléptem fél lábbal a szobába, hogy ne tudja bezárni.
   - Attól még beszélgethetünk – mondtam kedvesen.
   Pár pillanatig némán néztünk egymásra, majd nagyot sóhajtott. – Jól van, úgyis csak idegelem magam, míg fel nem hívnak.
   Az ő lakrésze is ugyanúgy nézett ki, mint a miénk. Leültünk a fotelekbe és azon gondolkoztam miről kéne beszélnünk, de a kíváncsiságom győzött.
   - Mi ez az egész? – kérdeztem. Dara arcán óvatosság futott végig.
   - Semmi különös. – A pillantásomból láthatta, hogy ezt nem veszem be, így folytatta. – Van pár srác, akikkel mindig balhéznak – vont vállat és ezzel le is zárta. – Elvoltatok KyuHyunnal – vigyorgott rám. Remek, eltereli a témát, de ez meg pont nekem nem jó. Most rajtam volt az óvatosság sora.
   - Csak táncoltunk. – Erre mindketten felnevettek.
   - Aha, láttuk – vigyorgott Viki, majd lepacsizott Darával. Milyen jó, hogy az én káromra barátkozik vele.
   - Nincs barátnője – kacsintott rám, aztán barátnőmhöz fordult. - Na és mit fogsz csinálni holnap, a felkészítők alatt?
   - Fogalmam sincs. Gondolom, megyek nézőnek és halálra unom magam, vagy ugyanez a szobában.
   - Vagy behajtod Kanginon, hogy felküldött – vigyorgott Dara. – Beszéljek vele?
   - Óh, ez sokkal jobban hangzik az én variációimnál. De nem baj?
   - Miért lenne? Ha szemet vetsz rá, kitépem a hajad – fenyegetőzött viccelődve.
   - De, ha nem akarja, akkor kitalálok valami unaloműzést – komolyodott el picit Viki.
   - Nyugi, biztos benne lesz – legyintett Dara.
   Miután ezt megbeszélték és telefonszámokat cseréltünk egymás között, Koreáról kezdtünk beszélgetni. Jobban mondva Sandara mesélt, mi meg - főleg én - sorban bombáztuk kérdésekkel.
   Észre se vettük, úgy telt el egy óra, telefoncsörgés szakított minket félbe. Dara azonnal felkapta. A beszélgetésből megint nem tudtam meg semmit, mert a mi oldalunkról egyszavas válaszok hallatszottak csak. Abban is biztos voltam, hogy most se fog semmit elárulni.
   Próbáltam az arcáról leolvasni pár dolgot. Nem volt annyira dühös, de nyugisnak se lehetett mondani.
   - Komolyan? – kérdezte meglepődve. – Jól van – mondta a válasz után, majd elköszönt és lerakta a telefont.
   - Minden rendben?
   - Dehogy, fiúk, nem is lehet másra számítani tőlük – rázta a fejét. – Holnap este lesz egy király… - elgondolkozott egy picit – program – mondta végül. – KyuHyun kérte, hogy hívjalak el benneteket – kacsintott rám. – Szóval, van kedvetek eljönni?
   - Milyen program? – kérdezte Viki.
   - Azt nem árulom el, legyen meglepetés – vigyorgott ránk. – De tuti élvezni fogjátok.
   - Benne vagyunk – vágtam rá. – Viszont most, ha nem baj megyünk aludni. Holnap talizunk.
   - Oké, beszélek Kanginnal is, itt lesz reggel.
   - Köszi, még egyszer – mosolygott rá Viki. – Jó éjt!
   - Nektek is – jött el velünk az ajtóig.
   Átmentünk a saját szobánkba. Én egyből elmentem lezuhanyozni, hogy aztán bebújhassak az ágyikóba. Amint egyedül maradtam a fürdőszobában hatalmas mosolyra húzódott a szám. Ezek szerint akar velem találkozni. Nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort, a gyomrom pedig az izgalomtól szorult össze. Alig vártam, hogy holnapeste legyen.
   Fogmosás után kimentem az alvópólómban és a rövid sortomban. Viki épp a számítógépnél ült. Hirtelen leesett, hogy nem írtunk eddig senkinek. Ajaj, csak remélni mertem, hogy ezért nem buktunk le máris.
   - Írtam anyáéknak – fordult felém. – Már pár aggódó e-mailt írtak, de nem beszéltek apukáddal.
   - Hála az égnek – sóhajtottam.
   Váltottuk egymást Vikivel. Gyorsan küldtem apának és a tánctanáromnak is egy-egy üzenetet. Mivel nem kaptam semmi olyat, hogy mit műveltem, biztosan nem beszéltek még egymással. Vajon mikor fog megtörténni, mikor derül ki, hogy mégse Amerikába vagyunk?
   Bűntudatom támadt, amiért meg is feledkeztem anyámról, helyette azt vártam, mikor találkozok újra KyuHyunnal. De elhessegettem ezt az érzést, lesz még időm bőven, hogy megtaláljam.


   Másnap reggel fáradtan keltem a korai ébresztőre. Megdörzsöltem a szemem és kivánszorogva az ágyból a fürdőszobába vonultam megmosni hidegvízzel az arcom, hogy magamhoz térjek.
   Előző este egyből le is feküdtem aludni, miután elintéztem az üzeneteket, viszont végig a mai estén járt az agyam, így csak jobbra-balra vergődtem. Alig aludtam valamit és az se volt mély. Persze barátnőmnek nem voltak ilyen gondjai.
   Kifésültem gyorsan a hajam és visszamentem a hálórészbe. A reggeli fél 8-kor van, egy bő fél óra múlva.
   - Viki! – húztam le róla a takarót, mert még mindig az ágyban feküdt, befészkelve fejét a párnába.
   - Inkább pihenek ma – nyöszörögte.
   - Kangin biztos jön, szóval nem. Amúgy is tudod, a reggelin ott kell lenni.
   - De csak a kaja miatt – fordult meg morcosan.
   Felnevettem, tudtam én, hogy csak ezt kell megemlíteni.


   Reggeli után Viki egyből elment Kanginnal, mi pedig Darával a többiekkel együtt átmentünk a hotel melletti épületegyüttesek egyikébe. Eddig nem is figyeltem meg, mi van a szállásunk mellett. Rengetegféle sportolási lehetőséget nyújtott, plusz az egyik szárnyban tánctermek voltak.
   Hamar rájöttem, hogy Dara mellett nem sokat fogok tudni arra figyelni, amit az oktató magyaráz, mivel állandóan talált valami témát és eleve egyből leghátul ült le. Bár ezt annyira nem bántam tekintve, hogy megint ismertetővel kezdődött, csak részletesebben.
   Ezután mindenkinek be kellett mutatni egy rövid táncot. Kaptunk kis időt nyújtásra és gyakorlásra. Nem rég felléptem egy rövidke számmal, azt választottam.
   - Jó voltál – mosolygott rám Dara, mikor visszamentem mellé.
   - Köszi.
   Dara tánca teljesen hip hopos volt, végig pörgős. 
   Mikor mindenki előadta, nyolc 8 fős csapatra lettünk osztva, 64-en voltunk összesen, mindenki különböző országból jött. Szerencsére egy helyre kerültünk Darával, hála a névsornak, mivel Shim a vezetékneve, így közel vagyunk egymáshoz.
   Egy 30-as évei elején járó nőt, Go YoWont kaptuk tanárnak. A bemelegítéses módszerével alaposan lefárasztott, de amúgy jó fejnek tűnt, az viszont látszott, hogy nem tűri a lazsálást.
   - Nem is mondtad a második nevedet – mondta ebédszünetben. Teljes nevemen szólítottak, akkor hallotta.
   - Már megszoktam a Hannát, pedig rá kéne szoknom, hogy HyoYeonként mutatkozzam be. Anyámat is így hívják és meg akarom keresni most, hogy itt vagyok, szóval hátha valaki ismeri. – Röviden felvázoltam neki a dolgokat és megkérdeztem, ő hogyan fogna neki a kutatásnak.
   - Sehogy – válaszolta tömören.
   - Hm?
   - Miért akarsz vele találkozni? Amit elmondtál, abból az jött le, hogy egyáltalán nem érdekled. Nem jobb a tudatlanság, mint a fájdalmas szembesülés az igazsággal?
   - És ha van rá oka?
   - Nem reménykednék túlzottan ebben a helyedben.
   - Történt veled is valami hasonló eset? – kérdeztem, mert teljesen más volt most, mint amilyennek eddig véltem, gondoltam biztosan valami oka van.
   - Nem ismerem a szüleimet, de nem is akarom. Bőven elég az a kevés, amit anyámról hallottam.  Mire lenne jó, ha utána járnék annak, ki az apám? Sejtéseim vannak és egyik sem jó, szóval megkímélem magam a múlttól. Számomra a szüleim halottak – mondta és felállt, fogta a tálcáját és elindult.
   Pár másodpercig még a hallottak hatása alatt voltam, aztán én is követtem. Meg akartam kérdezni, hogy pontosan mi van, de látszott rajta, nem szívesen beszél erről -, amit teljesen meg tudtam érteni -, ezért eltettem későbbre a kérdéseimet. Majd egyszer, ha olyan lesz a helyzet, felhozom.
   Mindemellett el is gondolkoztatott, hogy talán igaza van és nem kéne megkeresnem. Mennyire lesz rossz, ha kiderül, minden, amivel eddig nyugtatgattam magam ostobaság és semmi se igaz belőle, csak egy kislány képzelgései?
   - Sajnálom.
   - Csak ne beszéljünk róla – mondta halkan elfordulva.


   Az ezt követő órákban betanultunk egy koreográfiát. Majd elő is kellett adnunk a verseny zsűrije, és a többiek előtt. Hiába untam már meg eddigre, totál felpörögtem, amikor a színpadra mentünk és az elejétől a végéig élveztem. 
   Végül elengedtek minket, miután minden csapat fellépett. Teljesen lefáradtam, de a tudat, hogy hamarosan itt az este felvillanyozott. Darának is hamar visszatért a megszokott jókedve.
   Visszamenve a szobába először is vettem egy forró fürdőt. Megbeszéltük, hogy átjön kicsit később és készülünk együtt, mert nekem fogalmam se volt, mit kéne felvennem, így hogy azt se tudtam, hova megyünk. Viki meg még javában turistáskodik.
   Amikor kinyitottam Darának az ajtót és végignéztem rajta kikerekedtek szemeim a meglepetéstől. Egy szexi felső, bőrminiszoknya és hosszúszárú, magas sarkú csizma.
   - Hova is megyünk? – kérdeztem, miközben a ruháim között válogatott és arról morgott az orra alatt, hogy miért nincs egy rövid szoknyám se.
   - Még most se árulom el.
   Végül feladta a keresgélést és a kezembe nyomta a kedvenc bulizós ruhámat.
   - El kell mennünk, vásárolni majd.
   - Csak tudnám milyen program lesz ez a ma esti – sóhajtottam.
   - Öltözz fel inkább! Aztán sminkelünk – vigyorgott.
   Magamra se ismertem, amikor kész lettünk. Sose vittem annyira túlzásba a dolgokat bulizásokkor, most azonban erős, vad sminket mázolt arcomra Dara. Elégedetten nézte munkáját.
   Megigazítottam a hajamat, amit kivasaltam még mielőtt nem jött. Csengeni kezdett a telefonom, Vikitől kaptam egy smst, hogy majd odajönnek, mert a város másik részében vannak egy kisebb dugó miatt. Így nem vártunk rájuk. Felhúztam én is magas sarkúmat, felvettem a kabátomat és elindultunk. Gyorsan beugrott a saját felsőjéért, amit elfelejtett magával hozni.
   Fura pillantásokat kaptunk az öltözetünkre, de szerencsére senki se állított meg minket. Képzelem mennyire veheti ki jól magát két bulizós lány a versenyben, ám most nem törődtem vele. A hotel előtt már várt ránk Joon és KyuHyun egy BMW-nek dőlve. 
   - Sziasztok – köszöntünk szinte egyszerre.
   Amikor KyuHyun végignézett rajtam, egyből hevesebben kezdett verni a szívem és egyből örültem, hogy így vagyok felöltözve.
   - A barátnőd? – kérdezte Joon, mire elszakítottam tekintetem KyuHyun szemeiről.
   - Később jön majd Kanginnal. Ti se akarjátok elárulni, hová megyünk?
   A két fiú Darára nézett, aki nevetve megrázta a fejét.
   - Meglátod hamarosan – mosolygott rám KyuHyun.
   Joon beült a vezetőülésre, Dara pedig mellé és titokban rám kacsintott. Milyen cseles, majd megköszönöm neki.
   - Hogy tetszik eddig itt? – kérdezte a fiú, ahogy elindultunk.
   - Minden jó, talán egy kicsit kevesebb próba és teljesen tökéletes lenne.
   Tovább kérdezgetett, így mivel lefoglalt a beszélgetés nem voltam annyira zavarban, amiért mellettem ül. Kíváncsian néztem ki, amikor megálltunk, de csak sima lakóházak voltak erre.
   - Gyere! – szállt ki KyuHyun és intett nekem, hogy kövessem. – Megyünk utánatok.
   Értetlenül néztem, de azért követtem. Az egyik ház garázsához ment. Ezek szerint másik kocsival megyünk.
   - Miért nem mehetünk velük? – kérdeztem.
   - Mert kell a kocsim – vigyorgott rám a válla felett.
   Kinyitotta a garázst én meg leesett állal néztem az elém táruló autót
   - Hűha… - A meglepettségtől beletelt pár hosszú másodpercbe, míg kezdtem összerakni a dolgokat. – Azt ne mondd, hogy kocsiverseny lesz!
   - De bizony az lesz – nevetett. – Na, pattanj be! – nyitotta ki nekem az ajtót.
   Beszálltam, azonban még most se tudtam teljesen elhinni, erre egyáltalán nem számítottam. Vajon Viki mit fog hozzá szólni?
   - Egyébként gyönyörűen festesz – mosolygott rám szívdöglesztően.
   - Köszi. – Lehajtottam egy kicsit a fejem, hogy arcomba hulljon a hajam és ne lássa, hogy elpirulok. De hamar összekaptam magam. - Szóval versenyzel?
   - Igen, már elég régóta.
   Faggatni kezdtem. Kiderült, hogy az apja is versenyzett, de már meghalt, viszont erről nem mondott többet. Pont, mint Dara a szüleivel kapcsolatban, ugyanúgy elhallgatott. A csapatukból ő volt az autóversenyző, de Joon is részt szokott venni néha. A tegnap estére nem kérdeztem rá, úgy éreztem ő se válaszolna rá.
   Pár kocsival előttünk mentek Joonék. Egy bő óra múlva érkeztünk meg. Ez a környék gyár lehetett régen, mondjuk lehet még mindig az, csak kicsit lepukkant. Egy hatalmas üres területre fordultunk, ami tele volt kocsikkal és fiatalokkal. Olyan fura volt, ilyet még csak filmekben láttam eddig. A lábaim viszont le fognak fagyni a hűvös levegőben.

   Megálltunk Daráék mellett. Pár srác beszélgetett egy kicsit odébb, érkezésünkre felénk fordultak. Az egyikük Tao volt, ahogy észrevett engem az arcán düh jelent meg és felindultan jött hozzánk.
   - Mi a francot keres itt a csaj? – Igazán kedves volt tőle, hogy legalább koreaiul beszélt, de sajnos értettem, amire valószínűleg nem gondolt. Vagy lehet egyáltalán nem is érdekelte.
   Dara megfogta a karom és elhúzott, ő tudta – KyuHyunnal együtt -, hogy beszélek koreaiul.
   - Megbeszéljük Taoval gyorsan. Addig nézz körül, szerezz magadnak nyugodtan innivalót, csak ne tévedj el!
   - De elmegyek, ha…
   - Nyugi semmi baj nincs, csak Tao néha idegbajos tud lenni. – Vigasztalóan rám mosolygott és visszament a fiúkhoz.
   Na, szép, Viki most itt lehetne. Nem akartam itt ácsorogni, viszont senkit se ismertem és ki tudja mások, hogy reagálnak, ha Tao így kiakadt. Ennek ellenére elindultam kicsit körülnézni, arra azért figyeltem, hogy lássam a többieket.
   - Szia, kislány! – lépett mellém egy srác.
   Hirtelen meglepődtem a koreai megszólításra, már annyira megszoktam, hogy a hotelban angolul beszélnek. De hát, ha azt nézzük legjobban anyámra ütöttem, így könnyen hihette bárki, idevalósi vagyok.
   - Helló – köszöntem vissza.
   Haja oldalt, majdnem teljesen le volt vágva, középen hosszabb, felfelé meredező. Fekete bőrkabát volt rajta, nagy szegecsekkel díszítve. Mivel nem húzta össze látszott, hogy alatta egy fehér felsőt visel, ami rásimult izmos testére. Nagyon jól nézett ki, olyan igazi rosszfiúsan szexi.
   - Hogy kerültél ide? Persze egyáltalán nem baj, csak még sose láttalak eddig – vetett rám tipikus nőcsábászmosolyt.
   - Sandarával és KyuHyunnal jöttem.
   Valami átfutott az arcán, de nem tudtam pontosan mi is volt. Talán kicsi meglepetés, szórakozás. Bólintott egyet, semmit se fűzött hozzá.
   - Dong YoungBae vagyok – nyújtotta felém kezét.
   - Park Hanna HyoYeon – viszonoztam a bemutatkozást, mire döbbenten nézett rám.
   - Igazán gyönyörű név – mondta egy hosszú pillanat múlva.
   Mitől vágott ilyen fejet? Az biztos, hogy nem azért, mert olyan szép nevem van. Viszont mielőtt rákérdezhettem volna megjelent egy csaj és lenézően mért végig.
   - Mi az már azokkal kezdesz ki, akiknek semmi keresnivalójuk nincs itt? – kérdezte gúnyosan, hosszú fekete haját hátravetve.
   - Ha lehetne, úgy beszélj már, hogy itt állok melletted! – mondtam dühösen.
   Utáltam az ilyen viselkedést, főleg, ha az illetőről lerítt, hogy egy beképzelt liba. És erre a csajra csak rá kellett nézni, olyan mini ruhát viselt, amiből majdnem kilátszott a hátsó fele és felül is jól kirakta mindenét. Emellett a hangjából is sütött a felsőbbrendűség.
   - Mit érdekel téged, kivel beszélek, Yubin?
   Már kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, de hirtelen megjelent mögötte egy magas jóképű srác – az értékén sokat rontott, hogy ezzel a Yubinnal volt - és magához húzta. Neki is fekete volt a haja.
   - Ne veszekedjetek már mindig!
   A csaj felé fordult és lesmárolta, mit se törődve a körülöttük levőkkel.
   - Hanna!
   A hang irányába fordultam, Dara állt nem messze tőlünk, arcáról sütött a gyűlölet. Hupsz, most sikerült az ellenségeikkel találkoznom. Csak nem ők azok, akikkel KyuHyunék balhézni szoktak?
   - Mennem kell – vetettem oda YoungBaenek és odasiettem Darához.
   - Mit beszéltél velük? – kérdezte még mindig ingerült arccal, ahogy elindultunk sietősen visszafelé.
   - Semmit. Bocsánat, nem tudtam kik ők.
   - Nem a te hibád – sóhajtott és próbált magára erőltetni egy mosolyt. – Tao előtt viszont ne említsd, különben megint balhé lesz!
   - Oké.
   Meg is válaszolta a kérdésemet, tuti ők azok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése