2015. július 10., péntek

3. fejezet

   - Sajnálom a viselkedésemet – állt elém Tao rögtön, mikor visszaértünk. – Mit szólnál, ha elfelejtenénk az eddigieket és ígérem, rendes fogok mostantól lenni?
   Meglepetten néztem rá. Még én is éreztem, hogy a bocsánatkérés távol áll tőle, pedig szinte egyáltalán nem ismertem.
   - Tisztalap – mosolyogtam rá halványan.
   Ő is viszonozta, aztán zavartan a hajába túrt. – Megyek, szerzek innivalót.
   Bólintottam, majd kíváncsi pillantást vetettem KyuHyunra, aki elém lépett.
   - Mit beszéltetek vele, hogy ennyire megváltozott?
   - Miatta versenyzek, ezért ennyit igazán megtehet. De amúgy jó fej ő, csak nem mutatja ki – vigyorgott.
   Miért versenyzik miatta? Tudtam, hogy a mostanira gondol, de nem láttam semmi összefüggést.
   - Őrzi a titkaitokat – viccelődtem. KyuHyun arcáról viszont lefagyott a mosoly. Szóval rátapintottam a lényegre, egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy rejtegetnek dolgokat. Innen nézve teljesen érthető, miért viselkedik Tao ellenségesen idegenekkel. – Minden oké?
   - Persze – tüntette el az előbbinek minden nyomát arcáról, és mint várható volt másra terelte a témát. – Kapok egy szerencseölelést? – kérdezte huncut vigyorral.
   - Még meg kell gondolnom. – Próbáltam komolyabb hangot megütni, nem sok sikerrel.
   Szem forgatva széttárta a karját. – Nem látszik rajtad a gondolkodás – nevetett.
   Egy csúnya pillantást vetettem rá, aztán megöleltem. Majd lefagytam, főleg a lábaim -, nézni kell nekem is egy olyan csizmát, ami Darán is volt -, de ahogy átkarolt forróság járt át.
   - Sok sikert – mondtam halkan.
   - Egy puszitól még jobban meglenne.
   - Nem vagy te telhetetlen? – kérdeztem, de azért nyomtam arcára egyet, viszont pont megrázta válaszként a fejét, ezért csak egy hajszálon múlott, hogy nem a szájára ment. Egymás szemébe néztünk, a hasamban pillangók verdestek, még levegőt se vettem.
   - Na és kapok jutalmul is valamit, ha nyerek? – kérdezte halkan percekig tartó pillanatok múlva, továbbra is fogva tartva a tekintetem.
   - Mit szeretnél? – Persze 99%-ban biztos voltam benne, hogy a válasz az lesz, amire gondolok.
   - Egy csókot – súgta ajkaimra.
   Nagyot nyeltem és önkéntelenül nyílt szét enyhén a szám. Istenem, csupán pár centire volt tőlem, az illata is körüllengett, ami megint csak izgatóan hatott rám.
   - Igen – mondtam gondolkodás nélkül, de amint elért a tudatomig vissza akartam szívni. Természetesen legszívesebben most azonnal megcsókolnám, ám én nem vagyok olyan, aki ilyen hamar beadja a derekát. Jobban mondva eddig nem fordult velem elő ehhez hasonló.
   Egy kocsi fordult KyuHyuné mellé, mi pedig szétreppentünk, karjai lehullottak és hátrébb húzódott, így megszűnt köztünk a szoros közelség. Az érkezők felé néztünk mindketten, fekete Lexus volt,  Viki és Kangin szálltak ki belőle. Itt mindenkinek ilyen jó kocsija van?
   - Sziasztok – köszöntem.
   Megjelent Joon és Dara – nem is figyeltem, hogy eddig hol voltak -, az utóbbi persze egyből Kanginhoz ment.
   - Elfelejtetted mondani, hogy ennyire ki kéne öltözni, vagy inkább alá – mondta magyarul Viki, miután köszönt mindenkinek és odajött hozzám. Rajta nadrág volt és egy bulis felső, meg a kabát. – Kangin azt mondta, fázni fogok – mondta gúnyosan, aztán végigmutatott rajtam. A többiek érdeklődve nézték, semmit se értettek belőle.
   - Legalább nem fagysz le, mint én – mosolyogtam bocsánatkérően. Csak annyit küldtem el neki smsbe, hogy szórakozni megyünk, vagy valami olyasmi helyre, de hát én se tudtam semmit.
   - Nagyon elvoltatok – pillantott KyuHyun felé.
   Erre nem tudtam mit mondani, csak megvontam a vállam. Joon lépett mellénk és átkarolta barátnőm vállát.
   - Társaságban nem illik más nyelven beszélni. Amúgy honnan is jöttetek? Fogalmam sincs milyen nyelven beszéltetek.
   - Magyarország – vágtuk rá egyszerre.
   - És amikor ti beszéltek koreaiul? – szólt vissza neki Viki. – Azt csak Hanna érti.
   - Vettük észre – mondta és rám pillantott. – Tao tényleg nem tudta, hogy érteni fogod, ha ez vigasztal.
   - Mindegy, már el is felejtettem. – Viki kérdőn nézett, de megráztam a fejem, majd később elmesélem neki.
   Épp visszajött az említett Tao és már megint ellenséges volt az arca. Ez sokáig tartott, nem mondom. Aztán leesett, hogy mögöttem néz valamit. Megfordultam, YoungBae jött felénk. A fiúk egymás mellé álltak fagyos arccal. Észrevettem, hogy Kangin magához vonja Darát, aki oda akart menni a többiekhez.
   - Helyes – súgta oda nekem Viki, ahogy mellém lépett, aztán feltűnt neki a többiek viselkedése. – Most mi van? Nem akarsz beavatni, mert semmit se értek azóta, hogy behajtott Kangin erre a helyre.
   - Ez az egyik srác, akikkel szerintem tegnap este is volt valami balhéjuk, vagy mijük. De amúgy KyuHyun versenyzik – foglaltam neki össze nagyon röviden.
   YoungBae rám vigyorgott, majd KyuHyunhoz fordult.
   - Kezdjük!
   Na, Vikitől kapni fogok. A mosolyt is magyarázhatom neki, és mivel koreaiul beszélnek, fordíthatok megint.
   - Jól van.
   - Melyik szakasz legyen?
   - A legrövidebb, essünk túl rajta gyorsan. – KyuHyun arcán gonosz mosoly jelent meg. – Ne tartson sokáig a leégésed.
   YoungBae ökölbe szorított kézzel lépett közelebb.
   - Ide figyelj te…
   - Ülj be a kocsidba és ott cáfolj meg! – szakította félbe KyuHyun.
   - Bae! – kiáltotta a srác haverja kicsit távolabbról. Mellette állt a csaj meg még egy fiú.
   YoungBae egy dühtől izzó pillantást vetett KyuHyunra, aztán elvonult.
   - Minek kell még jobban felhúznod, Hyun? – kérdezte Joon.
   Futólag rám nézett, de nem válaszolt semmit. Tehát észrevette azt a mosolyt és csak nem féltékeny?
   - Nem akarjátok elmondani, hogy mi van? – szólaltam meg reménykedve.
   - Nem – vágta rá Tao, mielőtt bárki más megszólalhatott volna. A kezében egy piás üveg volt, amit meghúzott.
   - Megyek – szólalt meg KyuHyun átváltva angolra. Vetett rám egy aranyos mosolyt, aztán beszállt a kocsijába. – A szerencse puszid a célba repít – kacsintott rám és a pillantásával azt üzente: „Alig várom a jutalmam”.
   Barátnőm egyre türelmetlenebbül nézett, én meg ártatlanul vigyorogtam vissza.
   - Menjünk mi is lányok – karolt át minket Joon és elindultunk Daráék után. – Csak nem sikerült összefutnod YoungBaevel? – kérdezte halkan tőlem, hogy Kangin mellett Tao ne hallja.
   - De igen, és mielőtt valami rosszra gondolnátok, pár szót beszéltünk.
   - Értem – vigyorgott Joon úgy, hogy abból egyértelmű volt, megvannak a kis gondolatai arról a rövid találkozásról. – Dara tudja, igaz? És figyelmeztetett, hogy ne említsd Tao előtt? – Inkább állítás volt, mintsem kérdés, de azért bólintottam.
   - Nem akarok újabb vitát.
   - Akár koreaiul is beszélhetnétek - panaszkodott Viki. – Inkább arról mesélj, hogy mi volt KyuHyunnal?
   - Na, erre én is kíváncsi vagyok – mondta Joon.
   - Semmi – pirultam el rögtön. – Sok szerencsét kívántam neki.
   - Hát most már én is így fogom kérni a lányoktól – nevetett Joon.
   - Nem illik leskelődni! – böktem kicsit oldalba, mert egyértelmű volt, hogy láttak mindent.
   - Nem is szoktam – nézett megjátszott felháborodottsággal. – Bárki láthatott benneteket.
   Megálltunk Daráék mellett egy épület terasz szerűségén, ami meg volt emelve. Mindenki kezdett összegyűlni, középen hosszú, szabad sávot hagyva. KyuHyun már ott állt a végén kocsival és most fékezett le mellette még egy, minden bizonnyal Bae. Hasonló volt a két autó, mindkettő fekete, de a másikon volt rajz is, amit innen nem láttam jól.
   Yubin indította el őket. Izgatottság lett rajtam úrrá, mellette aggódás jelent meg, ahogy a száguldó kocsikat néztem. Próbáltam nem is gondolni arra, hogy mennyi baleset történhetett már. Helyette magamban szurkoltam és elképzeltem milyen jó lenne Hyun mellett ülni.
   A szakasz tényleg rövid volt, két perc alatt a végére is értek. Az egészet láttuk innen, ahol álltunk. KyuHyun nyert, bár nem sokon múlt, szinte teljesen végig egymás mellett haladtak.
   Visszakanyarodtak és az elejére jöttek. Közben mi is odasétáltunk. Joon arca egyre komorabbá változott, ahogy közeledtünk Yubinék felé.
   - Megnyerte, Seung – mondta koreaiul.
   Na, Viki se fog szeretni idejárni, ha mindig így beszélnek.
   - Tudom, láttam – válaszolta gúnyosan Yubin pasija.
   Megérkezett KyuHyun és Bae. Ez utóbbi kipattant a kocsiból és Tao előtt termett.
   - Ez volt az utolsó, hogy így megúsztátok – szólalt meg fojtott fenyegető hangon és köpött egyet. – Büdös söpredék.
   Ez ám a kedvesség. Arra vártam, mikor fog behúzni egyet, de szerencsére nem történt meg.
   - Attól még… - lépett közelebb Tao, de Joon visszarántotta és a két srác közé állt, félbeszakítva ezzel barátját.
   - Elkerüljük egymás területeit és kész.
   - Inkább küldjük haza a kis senkit! – morogta Bae dühösen.
   - Megnyerték, hagyjuk őket menni! – lépett Seung YoungBae mellé.
   KyuHyun közben odament Tao mellé és mondott neki halkan valamit. Aztán Joonnal cseréltek valamit, ha jól láttam kulcsokat. Joon beült KyuHyun kocsijába. Mi meg elindultunk vissza. Taót szinte húzni kellett. Dara is totál idegesnek tűnt.
   Szótlanul mentünk egymás mellett. Csak Dara és néha KyuHyun magyarázott valamit csendesen Taonak.
   - Leszarom, szét tudnám verni a képét – mondta hangosabban Tao, így én is hallottam. Úgy látszik nem nagyon sikerül lenyugtatniuk hiába próbálkoztak.
   - Mindig ez van – szólalt meg halkan Kangin, bocsánatkérően nézve ránk. Meg mertem volna esküdni, hogy elkaptam, amint egy jelentőségteljes pillantást küld barátnőm felé.
   Ha okosabb lennék itt mondtam volna azt, hogy elég volt ennyi belőlük. Viszont csak egyre kíváncsibb lettem arra, mi folyik itt pontosan és milyen titkokat őriznek.

   Nem sokkal később már Joon kocsijába ültem hátul Vikivel. Elől pedig KyuHyun és Tao. Azt mondták a törzshelyükre megyünk. Egy olyan húsz perc múlva meg is érkeztünk. A hangulat is sokat javult. A fiúk viccelődtek egymással, míg én kifaggattam barátnőmet a mai kis városnézésről.
   - Imádom a kocsid – dobta oda a kulcsot Joon KyuHyunnak.
   Az volt az érzésem, nagyon gyorsan hajtott, ha már itt vár ránk, mivel mi is a sebességkorlátozás felett mentünk.
   - Pont ezért félek mindig neked kölcsönadni.
   - Mi? Eddig egyszer se lett semmi baja – vigyorgott Joon.
   Megvártuk Darát és Kangint, akik majdnem rögtön utánunk érkeztek és bementünk a 모자익, angolul Mosaic nevű helyre. Inkább kocsmaszerűség volt, de páran táncoltak, látszott rajtuk, hogy már legurítottak pár felest, vagy valami mást. Pörgős, koreai zene szólt hangosan, de úgy, hogy azért mellette még lehessen társalogni.
   A hely amúgy hangulatosan, szépen volt berendezve. Egy nagy, szélső üres asztalhoz mentünk. Hoztunk magunknak innivalót, aztán beszélgetni kezdtünk. Két feles és a sör után, amit közben iszogattam, kezdtem rendesen feloldódni.
   Épp a mosdóból mentem visszafele, amikor megragadta valaki a kezem. KyuHyun állt a falnak dőlve és magához rántott. Derekam köré font karral tartott meg, mert elvesztettem az egyensúlyom.
   - Megkapom a jutalmam, míg teljesen beszámíthatatlan állapotba nem kerülsz? – vigyorgott szexin.
   Nyaka köré kulcsoltam kezeimet és közel hajoltam hozzá.
   - Miért szeretnéd ennyire? – leheltem ajkaira a kérdést.
   - Mert a tánc óta arra gondolok – suttogta.
   Ettől a mondattól kimondhatatlanul jó érzés árasztott el, főleg mivel én is így voltam vele. Most pedig a pia megtette a hatását, semmi akadályt nem éreztem, hogy miért ne kéne megtennem. Így átszeltem azokat a centiket, amik még elválasztottak és megcsókoltam.
   Az se érdekelt, hogy a többiek ezt is láthatják, mert amint összeértek ajkaink megszűnt minden más. Közelebb húzódtam hozzá. Ujjai hajamba túrtak, míg másik kezével szorosan szorított magához. Szája puha és, ahogy játszott az enyémmel, azzal teljesen megőrjített.
   Végül én húzódtam el tőle. – Legközelebb veled akarok menni a versenyen.
   - Megbeszéltük – simogatta meg mosolyogva az arcom, majd hüvelykujját végighúzta alsó ajkamon. – Ha lesz merszed hozzá.
   - Lesz – nyögtem ki, többre nem futotta.
   Visszamentünk a többiekhez és még pár feles múlva már mi is ott táncikáltunk középen. Taón is látszott, hogy jól szórakozik és most kezdtem azt érezni, nem zavarja a jelenlétünk. Vikivel együtt jókedvűen kiabáltuk a számok szövegét, ahol megjegyeztük. Így ment a Boomshakalaka is ezerrel.
   Hajnalban mentünk vissza a hotelba és csak bedőltünk az ágyba aludni. Barátnőm is olyan fáradt volt, hogy szerencsére nem állt le most kérdezősködni.


SeungHyun

   - Ti komolyan képesek voltatok belemenni ebbe a versenyes hülyeségbe? – kérdezte gúnyosan Yubin.
   Egy kocsmában ültek. SeungHyunon kívül senki se volt nyugodt hangulatba, ő unottan hallgatta a többiek kifakadását. Legjobb barátja, YoungBae mindenen fel tudta húzni magát. Remekül kiegészítették egymást, a higgadt Seung és a forrófejű Bae. Barátnője, Yubin meg imádott veszekedni a M4SK tagjaival, na meg úgy általánosságban mindenkinek beszólt, ha nem tetszett neki valami. A fiú pont ezt szerette benne a legjobban, na meg kinek ne kéne egy ilyen dögös csaj.
   - Apám bírja Taót – kezdte grimaszolva Seung -, most pedig, ha szétverjük szerencsétlennek a fejét vele kéne számolnunk és nincs jó kedvében.
   - Helyette hagyjuk, hogy KyuHyun lealázzon – csapott az asztalra Bae.
   - Pörgessük fel még jobban a kocsidat? – kérdezte CheolYong. Ő értett a legjobban a kocsikhoz. Neki főleg ez nem tetszett most, hogy nem Bae autója nyerte meg, mikor ő szokott rajta a legtöbbet szerelgetni.
   - És pont a kiscsaj előtt, akit kiszemeltél – gúnyolódott Yubin.
   - Ja, amúgy kik ők? – kérdezte Seung barátjára nézve és egyúttal megakadályozva, hogy újra vitázni kezdjenek egymással.
   - Passz, a barátnőd elüldözte a csajt, mielőtt kifaggathattam volna.
   Persze most hazudott, mert a nevére nagyon is emlékezett, de utána akart járni a dolognak és addig nem említeni semmit Seungnak.
   - Lehet a táncversenyre jöttek – mondta közönyösen Seung, aztán Yubinhoz fordult mosollyal az arcán. – Ne menjünk?
   - De – vágta rá egyből a lány.
   - Sziasztok – köszönt el haverjaitól.
   Beszálltak a kocsijába és hazahajtott.  A szülei már aludtak ilyen későn, vagyis az anyja biztos, az apja meg lehet oda van intézni valamit. De legalább csend volt. Felmentek a szobájába és ott magához vonta a lányt.
   - Úgy emlékszem félbehagytunk valamit délelőtt – vigyorgott.
   - Nekem is úgy rémlik – mondta a lány, majd az ágyra lökte és rámászott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése