2015. szeptember 25., péntek

6. fejezet

  Fejfájásra ébredtem és hányingerem is volt. Összegömbölyödtem és befordultam a kanapé támlájához. Várjunk csak, kanapé, én miért nem vagyok ágyban? Hirtelen felültem, aminek se a hasam se a fejem nem örült. Basszus hol vagyok? Még nem tértem teljesen magamhoz. Mielőtt beindíthattam volna az agyam, észrevettem mi van rajtam. Oké, hát ez egyáltalán nem jelent jót. Főleg mivel arra már emlékeztem, hogy mi történt a fellépés után, azaz nem KyuHyunnál vagyok, nála már amúgy is jártam. Találkoztam az anyukájával is, aki nagyon kedvesen fogadott. Milyen jó volt az a nap. Könny szökött ki a szememből, ami miatt befejeztem a visszaemlékezést.
   Inkább a tegnap este történteket kéne kideríteni. Beültem abba a bárba, aztán jött YoungBae és... Óh, te jó isten! Néhány részlet kezdett előjönni, bár még mindig hatalmas fekete foltok voltak az agyamban. De annak se örültem, amire sikeresen sikerült emlékeznem, mint például, hogy mennyire beindultam Baere.
   Megláttam a telefonomat és a kezembe vettem. Rémlett, hogy kaptam egy smst KyuHyuntól, amit nem néztem meg. Mivel eleve most is magam alatt vagyok nem éreztem akadályát, hogy elolvassam mit írt, sokat nem fog rontani a helyzeten.
Hanna őszintén sajnálom, hogy nem mondtam el, de meg tudom magyarázni. Kérlek, mondd el hol vagy és odamegyek, elmondok mindent, amit csak lehet!
   - Na, ja.
   Azaz alig árulna el valamit, ebben biztos voltam. Dühösen és megbántottan dobtam le a telefont magam mellé, aztán elindultam a fürdőszobába felfrissíteni, összeszedni magam, mert úgy éreztem hamarosan visszajön minden.


YoungBae

   Bae legszívesebben aludt volna tovább, nem szokott korán kelni. Munkája nem volt, vagyis de csak éppen közel sem olyan, mint a normális, rendes embereknek. Most viszont hallott hangokat a nappalijából, azaz a lány is felébredt.
   Nagyot sóhajtott. Bárcsak tudná, pontosan mi folyik itt. Ismeri Hanna anyját, viszont sose hallott arról, hogy lenne egy lánya is. Pedig ez nagydolog, sőt biztos nehezen lehetett titokban tartani. Az bosszantotta a legjobban, hogy KyuHyun és Tao tudott róla, míg ő nem.
   Halkan kikelt az ágyból és kiment a szobából. A lány a fürdőszobába ment, pont ahogy gondolta. A kanapén észrevette a mobiltelefont, aminek a kijelzője még világított. Odalépett és felvette. Nem is kellett semmit keresgetnie, Hanna nem lépett ki az üzenetből -, amit KyuHyun küldött neki -, így minden gond nélkül el tudta olvasni.
   Visszafojtotta a kuncogást. Hát ezt alaposan elbaltáztad, Hyun. Tette le a mobilt, miközben magában kárörvendett. Tao régebben velük együtt dolgozott, de már akkor is utálták, amit nem titkoltak. Aztán Siwonnak elege lett a veszekedésekből és külön területeket kaptak. Ezután nem sokkal tűnt fel Hyun is, aki csatlakozott Taohoz, ez már épp elég lett volna az ellenségességre. A legjobban azonban az tett be, hogy párszor legyőzte az autóversenyeken. Persze nem vesztett mindig, de megszokta a nyerést.
   Most viszont itt van Hanna, aki gyönyörű, és jelen helyzetben, ha jól csinál mindent, meg tudja szerezni magának. Ezzel pedig KyuHyunnak is alaposan vissza tud vágni. Na meg ki tudja, miket derít ki mindez alatt. Mert ez az egész kezdett gyanús lenni, főleg Tao viselkedése. Vajon mitől borult ki annyira? Mindent ki kell szednie a lányból.
   Könnyű dolga lesz, főleg így, hogy tudja mit szúrt el Hyun. Ő lesz az, aki elviszi ahhoz a személyhez, aki nagyon közel áll Park HyoYeonhoz. Emellett pedig majd beavatja a dolgokba Hannát, amennyire muszáj. Neki ez nem okoz akkora gondot, mint KyuHyunnak. A lánynak amúgy is köze van ezekhez az anyja révén.


Hanna

   Alaposan megmostam az arcom, de a hidegvíz se segített sokat, még mindig kavargott a gyomrom. A hideg csempének nyomtam az arcom és próbáltam magamban tartani a könnyeimet. Miért csinálta ezt KyuHyun? Ez a kérdés kínzott, na meg az, hogy a barátnőm se áll mellettem.
   Hirtelen elfogott kicsit a bűntudat. Legalább írnom kéne valami megnyugtatót Vikinek, a megbántottságomtól eltekintve egy pillanatig. Kiléptem a fürdőszobából és majdnem nekiütköztem Baenek, aki velem szemben jött, vagy állt? Nem igazán tudtam, mert a gondolataim is lefoglaltak és villany se volt felkapcsolva.
   - Hogy vagy?
   - Tűrhetően – válaszoltam zavartan.
   Nem elég, hogy most kerültem először ilyen helyzetbe. Mármint fent vagyok egy majdnem idegen srác lakásán, ez azért elég kényelmetlen, főleg így másnap. Aztán az se segített sokat, hogy egy nadrágon kívül semmi mást nem viselt. És mivel még karnyújtásnyi távolság sem volt köztünk, a homály ellenére is láttam kidolgozott kocka hasát. Mondani se kell, hogy a tegnap esti érzés újra rám tört, szóval gyorsan felnéztem a szemébe, és a fejénél lejjebb nem engedtem a tekintetem.
   - Nézzek gyógyszert? – kérdezte elfojtva egy vigyort, istenem, biztos most is lebuktam.
   Mit gondolhat rólam? Egy piás csaj, aki beindul rá? Jaj, el akarok süllyedni. De egyáltalán, miért foglalkozok én ezzel ennyire? – tettem fel magamban a kérdést. KyuHyunon kéne rágódnom, vagy egyszerűen elfelejteni, de a második variációt sem úgy, hogy mással kezdek ki. Azonban Bae oltári jól nézett ki, és azt se felejthetjük ki, milyen kedvesen viselkedett tegnap, legalábbis abból kiindulva, amire emlékszem.
   - Igen, köszi.
   - Nem ma lesz nektek a verseny első fordulója?
   - De, sajnos.
   Uh, na ennek sikerült elterelnie kicsit a gondolataimat. Mit fogok én ilyen állapotban a színpadon csinálni? Bár addig annyira csak rendbe jövök, hogy nem dobom ki a taccsot mindenki előtt. Legalábbis remélem.
   Átmentünk a kis konyhába. Leültem az egyik székre, míg ő a szekrényben kezdett kotorászni. A villany fénye bántotta a szemem, ezért a kezemre támaszkodva takartam.
   - Mennyire ismered ezt a versenyt? – kérdeztem, miközben a hátát fixíroztam.
   - Három vagy négy éve indultam én is, pontosan nem emlékszem – lépett hozzám gyógyszerrel és egy pohár vízzel. – Azóta csak néha benézünk rá.
   Megint megakadt a szemem a felsőtestén. Gyorsan a pohárért nyúltam és bekaptam a tablettát, amit adott.
   - Köszi. Na és meddig jutottál?
   - A legjobb tizenhatba már nem jutottam be. Nem foglalkoztam a tánccal, a kötelező órákon kívül, de még azokról is ellógtam néhányszor.
   - De miért?
   Ez egy jelentős verseny, főleg mivel egy országot képviselsz, hogy lehet ennyire semmibe venni? Pont úgy, ahogy te is csinálod – mondta egy vádló hangocska a fejemben. Így visszagondolva én se foglalkoztam eddig sokkal többet vele. Na meg tegnap este is leléptem egy szó nélkül.
   - Szeretek táncolni, de a megkötéseket már nem, főleg mivel más dolgom is volt.
   - Milyen dolog?
   - Autóverseny, meg a többi üzlet – vont vállat sejtelmes mosollyal.
   - Tisztázzunk valamit, rendben? – Bólintott, még mindig vigyorogva, aminek nem örültem, mert én most a lehető legkomolyabb voltam. – Elegem van a titkolózásból. Szóval, ha te is azt akarod csinálni, mint KyuHyun, Tao és a többiek, akkor elég elmondanod, hol találom az anyámat és elválhatnak az útjaink.
   - Sose tennék olyat, mint Ő – mondta őszintén.
   KyuHyunra gondolt, ez nyilvánvaló volt, és az üzenete is átjött teljesen, főleg a pillantásától, ami az enyémbe mélyedt. Még jó, hogy ültem, mert most mindenem feladta a szolgálatot, levegőt se vettem hosszú pillanatokig. Megszólalni végképp nem tudtam, ezért jól jött, hogy ő folytatta.
   - Mit szólnál, ha azzal kezdenénk, hogy ma elviszlek ahhoz a bizonyos emberhez, aki remekül ismeri édesanyádat? Persze szigorúan csak a verseny után, elvégre nem szeretnénk, ha te is úgy járnál, mint én. Mivel azt gondolom, neked sokkal többet jelent a tánc.
   - Jól van – egyeztem bele.
   Vajon kihez akar elvinni? Ki akartam szedni belőle, de nem úgy tűnt, mint aki hajlandó lenne elárulni. Ugyanakkor ez nem egyenrangú azzal a titkolózással, amit a többiek csináltak, hiszen találkozni fogok azzal a rejtélyes idegennel, és akkor úgyis megtudom. Csak estéig kell várnom, azt még kibírom.

   Két órával a kezdés előtt érkeztünk meg a hotelhez YoungBaevel.
   - Amint kész vagyok, jövök – mosolyogtam rá és otthagytam az előcsarnokban.
   A liftben rám tört a feszültség, nem akartam veszekedni senkivel, pedig elkerülni lehetetlen lesz őket. Azonban barátnőmmel inkább ki kéne békülnöm. Még mindig haragudtam rá, amiért Kanginnal ki tudja miket beszélt, de mégiscsak itt vagyunk kint külföldön. Emellett a barátságunknak erősebbnek kell lennie pasi problémákkal szemben.
   Kiléptem a folyosóra, és az ajtónkhoz sétáltam. Nagy levegőt vettem, majd bementem. Viki a TV-t nézte, de felnézett a hangra.
   - Jé, csak nem vetted a fáradtságot, hogy vissza gyere – szólalt meg gúnyosan, aztán el is fordult.
   Na, ennyit a békülésről. Pedig az smsbe még ő kért bocsánatot.
   - Te se vetted arra, hogy elmondj pár dolgot a barátnődnek – vágtam vissza dühösen. – Ja, amúgy nem mintha számítana már, de miket tettél, hogy távol tarts KyuHyuntól?
   - Nem csináltam semmit, csak figyeltem – pattant fel. – Ne vádolj semmivel! Egyszerűen nem akartam, hogy bajba keveredj, és ha elmondom csak balhéztál volna, mint most is. Pedig neked ment el teljesen az eszed, amiért annyira belehabarodtál Hyunba.
   - Óh, szóval minden az én hibám, elvégre nem irányítottam jól az érzéseimet? Hát köszi, majd odafigyelek legközelebb.
   Bevonultam a szobába a fellépős ruhámért, aztán átmentem a fürdőszobába, és magamra csaptam az ajtót. Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam, és rendbe szedtem a hajam.
   - Megint lelépsz? – kérdezte Viki, mikor kiléptem.
   - Igen, Bae vár rám – mondtam hátra se nézve, és kisiettem.
   Míg lefelé mentem, próbáltam lehiggadni.
   - Hamar elkészültél - fogadott mosolyogva Bae, de aztán feltűnt neki, hogy nincs valami jó kedvem. - Mi történt?
   - Nem sikerült a kibékülés, helyette a vitatkozás folytatódott - foglaltam össze röviden.
   - Meg fogjátok tudni beszélni - nézett rám vigasztalóan.
   - Remélem.
   Az ezt követő óra gyorsan elrepült. Baevel beszélgettünk, legjobban a versennyel kapcsolatban, kitárgyaltuk a zsűri tagjait, azokat a tanárokat, akik már a legelső versenytől jelen vannak, stb.. Mivel, mint kiderült a másodikon indult.
   Mihelyst hátramentem egy nő azonnal nekem támadt.
   - Maga hova tűnt tegnap?
   Ajjaj, jobban megnéztem magamnak, annyira nem volt ismerős, de már láttam, valamilyen versenyrendezőszerűség volt, legalábbis beleszólással rendelkezett a háttérben zajló dolgokért.
   - Shim Sandara azt állította, hogy rosszul érezte magát, ezért visszament a szobájába. Ma viszont mikor felmentem megnézni, sehol se találtam, szóval hol volt?
   Kellett pár másodperc mire leesett, hogy miről beszél. Ez alatt viszont bambán bámultam rá, és az se jutott az eszembe, most mit kéne kitalálni, mert az igazság esetén csak nagyobb bajban leszek. Plusz azt se tudtam, Sandara miket hazudott.
   - Én...
   - Mondtam önnek, hogy egy orvos ismerősömhöz ment el - lépett oda Dara.
   Neki aztán úgy tűnik, könnyen megy a hazudozás. De várhatja, hogy emiatt megbocsájtok neki.
   - Nagyon figyelmes Sandara, de én Hannától szeretnék magyarázatot kapni. - Felém fordult. - Elmondaná, miért néz ki úgy, mint akinek fogalma sincs az elhangzottakról? Vagy esetleg ennyire beteg még most is?
   Az a gúnyos hang, amivel az utolsó kérdést feltette feldühített.
   - Minden úgy történt, ahogy Dara mondta.
   - Igazán? Ezért jelent meg a Dong… - elgondolkozott pár pillanatra, nyílván Bae nevén, mert neki volt ez a vezetékneve – a Dong fiúval? Mert sok mindent hallottam már róla, de azt nem, hogy orvos.
   Na, ezt nevezik ám szívásnak. Most már tényleg nem jutott semmi az eszembe, amivel ki tudnám húzni magam a csávából. Ezt ő is láthatta rajtam, mert elégedett mosoly jelent meg az arcán, és folytatta.
   - Utálom a hazudozást, szóval a verseny után, ha tovább jutottak kérem az igazat. Több ilyen pedig ne forduljon elő, különben azonnal ki lesznek zárva! Megértették?
   - Igen - vágtuk rá egyszerre.
   Ez a nő egyáltalán nem lett szimpatikus. Főleg, hogy az előbb úgy beszélt, mint aki abban reménykedik, nem jutunk tovább, így foglalkoznia se kell az esettel. Én viszont az ellenkezőjét akartam. Habár Kata is ide fog jönni, ki tudja mi célból, és még apámmal se beszéltem, aki biztos totál ki van akadva rám. Azt tegnap eldöntöttem, hogy nem fogok senkinek se engedni, és ehhez tartom is magam.
   - Hanna, légy szíves hallgass meg! - mondta Dara, miután a nő lelépett. - Én tényleg nem tudtam, de KyuHyunnak is megvolt az oka a hazugságra.
   - Nem érdekel - fordultam el, de Dara elkapta a karom.
   - És most YoungBaevel és a barátaival akarsz lógni? Hidd el, nem éri meg ezzel visszavágni KyuHyunnak. Vagy mondott valamit?
   - Egyik se talált. – Bár az utolsóban van egy kis igazság, ha az anyámmal kapcsolatos dolgot nézzük. - De inkább azzal kéne foglalkoznod, hogy Kangin miket tervez a hátad mögött.
   - Mire gondolsz? - nézett rám értetlenül.
   - Arra, hogy el akar szakítani a csapatodtól.
   Erre még meglepettebben nézett, de nem törődve vele otthagytam. Gondoljon, amit akar.
   Míg vártam, hogy én jöjjek, odamentem Elenához. Megkérdezte, hova mentem tegnap, azt hazudtam, hogy közbe jött hirtelen valami, és ezért el kellett mennem, szerencsére nem is kérdezősködött tovább. Így is ki kell találnom majd egy hihető indokot.
   Amikor elnéztem Dara fele, éppen telefonon beszélt, és meglehetősen idegesnek tűnt. Egy kis bűntudat felütötte a fejét a gondolataim között, amiért miattam veszekednek Kanginnal, ugyanakkor joga van tudni, és én legalább elmondom, ha rá tartozik.
   Várakozás közben egyfolytában azon kattogott az agyam, kivel fogok ma este találkozni. Elena és a másik két lány beszélgetésére se tudtam figyelni. Viszont, amikor odaszólítottak a színpadhoz, mert hamarosan én jöttem, izgalom vette át a helyét a gondolkodásnak.
   - Park Hanna HyoYeon – jelentettek be.
   Na vajon most ki akad ki a nevem hallatán, gondoltam viccesen, miközben kimentem a színpadra. Természetesen KyuHyunt vettem észre legelőször a közönség soraiban. Gyorsan elfordítottam a fejem, és alaposan megjegyeztem, merre nem lehet nézni.
   Aztán felcsendült a számom. Tánc közben párszor a zsűrire pillantottam, és örömmel nyugtáztam, hogy egy kivételével a többieknek tetszik. Talán csak továbbjutok a következő fordulóba. 
   A zsűri rövid véleményéből semmit se fogtam fel, mivel azzal voltam elfoglalva, hogy próbáljak megfeledkezni KyuHyunról, akinek végig éreztem a tekintetét, de csak most vált iszonyú zavaróvá, mikor már a táncra se kellett figyelnem. Emiatt megkönnyebbülve siettem le a színpadról, és a falnak dőltem.
   Egyik részem már megint bőgni akart, mély levegőt vettem, és elfojtottam a késztetést. Ne törődj vele! – parancsoltam magamra, de ez egyáltalán nem volt egyszerű.
   - Jól vagy? Elfáradtál? – kérdezte egy srác hozzám lépve.
   Emlékeztem az arcára, de a nevére meg arra, honnan jött nem.
   - Igen – hazudtam könnyedén.
   - Igyál kicsit – mutatott egy automatára.
   - Ez jó ötlet – mosolyogtam rá.
   Miután elvettem egy üveg ásványvizet leültünk, és beszélgettünk. A szándékom megvolt az odafigyelésre, ami most nagyrészt sikerült, bár párszor vissza kellett kérdeznem. Tehát szinte az egész verseny egybefolyt, a gondolataimba süllyedve.
   Sikeresen továbbjutottam a harminckettőbe, és a nőt is lerendeztem azzal, hogy megtudtam egy nagyon fontos dolgot, amit nem árulhatok el, mert magánügy, és ezért kellett olyan gyorsan elmennem. Lehet nem vette be, de adott még egy esélyt, szóval többet nem is akartam vele foglalkozni.
   - Át akarsz öltözni, vagy lépjünk? – kérdezte Bae, miután gratulált.
   - Menjünk – vágtam rá, arra gondolva, hogy így legalább elkerülöm a lehetséges találkozásokat.
   Ezzel el is szóltam magam, mert a szemem sarkából észrevettem KyuHyunt, amint felénk közeledik. El, el, el! Persze ezt csak akartam, de reménytelen volt.
   - Hanna, kérlek! – kezdte.
   - Nem érdekel, miért hazudtál – fordultam felé dühösen. – A lényeg az, hogy eltitkoltad előlem, mikor én annyi mindent elmondtam neked.
   - Sajnálom, tudom, hogy hibáztam, de meg kell értened! – szemeiből őszinteség sugárzott és megbánás.
   - Miért kéne?
   - Mert… - Elnémult, hát persze, hogy el, újabb titok, amit megtart magának. De meglepetésemre folytatta. – Mert veszélybe kerülsz, ha kiderül, hogy kinek a lánya vagy.
   Ettől nem jutottam szóhoz. Baere néztem, ő tudja, hogy igaz-e, amit mondott KyuHyun. Az arckifejezéséből azonban nem tudtam eldönteni. Most azon mulat, hogy ilyen hazugságot talált ki, vagy tudja, miért gondolja így, de nevetségesnek tartja?
   - Nem lesz semmi baja – szólalt meg Bae.
   - Igaz nem? – kérdezte KyuHyun a dühtől elfulladva. Majd hirtelen megragadta a vállam, és kétségbeesetten nézett a szemembe. – Hanna, könyörgöm, ne csináld! Haragudhatsz rám, nem kell szóba állnod velem, de ne keresd az anyádat, és vele se találkozz többet! – bökött a fejével Bae felé.
   - Azt teszem, amit akarok – mondtam egy pillanatnyi némaság után, mert a szívem összeszorult Hyun tekintetétől. Hinni akartam neki, de nem ment, túl nagy és közeli volt még a megbántottság. – Ma pedig elmegyek valakihez vele, és végre megtudok többet az édesanyámról.
   KyuHyun tiltakozni akart, de a második mondat után nyitva maradt a szája. Elengedett, és izzó szemekkel fordult Baehez. Azt hittem mindjárt neki esik, de Bae megakadályozta, azzal, hogy megszólalt.
   - Nyugalom, nem Siwonhoz viszem, és mint mondtam, haja szála se fog görbülni, megígérem.
   - Ha ennyire érdekel Hanna, akkor szerinted mennyi időbe fog telni így Siwonnak, amíg tudomást szerez róla? – kérdezte gúnyosan Hyun. – Hagyd békén őt!
   - Miért, mi lesz, ha nem teszem?
   Ezután minden egy pillanat alatt történt. KyuHyun eddig is dühös volt, de ez a kérdés kiverte nála a biztosítékot, és az ökle Bae arcában landolt, aki megtántorodott az ütéstől. Nem kellett túl sok ész hozzá, hogy tudjam, mi jön ezután, szóval gyorsan a két srác közé ugrottam.
   - Menj innen, és hagyj békén! – néztem KyuHyunra.
   - Kérlek! – lehelte, még egyszer utoljára.
   - Menj! – ismételtem el hidegen, de közben a szívem újra apró darabokra hullott szét.
   Még egy utolsó pillantást vetett Baere, aztán megfordult. Csak most néztem körül, egész kis nézőközönség gyűlt körénk.
   - Gyere! – fogta meg a kezem hátulról Bae, és elkezdett húzni.
   Örömmel követtem, nem akartam megvárni, míg Viki, vagy valaki idejön, mert őket is láttam kicsit távolabb. Úgy tűnt ők is vitáznak.
   - Jól vagy? – kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba. Az arcán volt egy nagy piros folt, és habár már nem vérzett az orra, de láttam vért a kézfején, amivel letörölte.
   - Igen, de KyuHyun nem lesz, ha legközelebb összefutok vele.
   - Ne, kérlek!
   Rám pillantott, és kicsit felengedett.
   - Jól van, de ha még egyszer behúz, azt garantáltan visszakapja – mondta aztán.
   Ennél többre nem számíthattam, szóval annyiban hagytam, bár egyáltalán nem akartam, hogy ismét előforduljon ilyen.
   - Ki az a Siwon? – kérdeztem.
   - Az anyád férje. De nem én vagyok az alkalmas ember, akinek kérdéseket tehetsz fel. Arról se tudtam, hogy létezel, KyuHyun viszont úgy látszik valahonnan jól informált.
   - Akihez viszont viszel, ő sokat tud?
   - Valószínűleg igen.
   A fejemet az ülés támlájának döntöttem, és próbáltam összerakni az eddig eléggé hiányos képet. Tehát van egy férje, valószínűleg már akkor is volt, amikor apámmal megismerkedett. Ez valahol megmagyarázná, miért váltak szét. De egyáltalán miért jöttek össze, és miért szült meg, ha aztán lepasszolt egyből apámnak? Vagy miért lenne veszélyes rám ez a Siwon? Mármint jó, a felesége gyereke vagyok másvalakitől, nem szeret, de ettől nem kerülök bajba.
   Teljesen elvoltam magamban, Bae pedig nem szólt egy szót sem útközben, majd csak akkor, amikor megérkeztünk. Meglepetten vettem észre, hogy ott vagyunk, ahol az autóverseny is volt, vagyis a mellett. Egy konténer előtt álltunk meg. Kérdően néztem Baere, KyuHyun viselkedése után kár lett volna tagadni, volt bennem egy kis félelem.
   - Itt szoktuk szerelni a kocsikat, gondoltam itt nyugisabb.
   Mihez is? Nagyot sóhajtottam. Nem gondolni semmi rosszra, biztattam magam, és követtem Baet. Bementünk a helyiségbe, ami tényleg műhelyszerűségnek nézett ki, de még most se tudtam megnyugodni.
   - Szia! – köszönt Bae.
   Arra fordultam, amerre ő. Baloldalra pár fotelt tettek, az egyiken az a srác ült, aki a beképzelt csajával volt a versenyen, a nevére már nem emlékeztem.
   - Nem azt mondtad, hogy fontos? – kérdezte unottan.
   - Az is, bemutatom neked Park Hanna HyoYeont. – A nevem hallatára azonnal felpattant. – Hanna, ő a féltestvéred, Choi SeungHyun.
   - Mi? – döbbentem le teljesen, erre abszolút nem számítottam.
   - Ezt én is szeretném kérdezni.
   - Az anyád lánya, ebben biztos vagyok. Viszont az engem is érdekelne, hogy miért nem említetted soha?
   SeungHyun mit se törődve Bae kérdésével, egyenesen rám meredt, miközben lassan közeledni kezdett.
   - Hány éves vagy?
   - Tizenkilenc.
   Eddig legjobban olyan fejet vágott, mint aki nem akarja elhinni a dolgot, a válaszom után viszont megmerevedett ott, ahol járt.
   - Bae, magunkra hagynál bennünket?
   - Miért?
   - Van pár megbeszélnivalóm vele – vette le rólam a szemét, hogy végre a barátjára nézzen.
   Nem akartam kettesben maradni ezzel a sráccal. Legszívesebben megragadtam volna YoungBae kezét, hogy megkérjem, vigyen el innen, vagy legalábbis ne menjen ki, de ez elég bénán nézne ki. Így legyűrtem a rossz érzésemet, amit SeungHyun nézésétől kaptam, és eleve az egész helytől.
   Úgy néztem Bae távolodó hátát, mint egy kisgyerek óvoda első napján, amikor a szüleje otthagyja. Csak mikor bezáródott az ajtó, fordultam vissza SeungHyun felé, akinek a pillantásából most már színtiszta gyűlölet sugárzott.
   - Már sokszor elképzeltem ezt a pillanatot – kezdte, semmi jót nem ígérő hangon. – Abban reménykedtem, hogy egy fiú vagy, akit a saját kezemmel verhetek laposra. – Nagyot nyeltem, és felkészültem a futásra vagy kiabálásra, de a pánik teljesen lebénított, és mire össze tudtam volna szedni magam, hát… - De még ezt is elvették tőlem, mert lányokat nem bántok. Vagyis úgy nem – rántott elő hirtelen egy pisztolyt, amivel pontosan a fejemre célzott.
   Hát még jobban lebénultam. A félelem minden porcikámat átjárta, ahogy farkasszemet néztem egy igazi, halálos fegyverrel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése