2015. október 13., kedd

6/7 fejezet

KyuHyun

   - Azt teszem, amit akarok. Ma pedig elmegyek valakihez vele, és végre megtudok többet az édesanyámról.
   Hanna szavai jégcsapokként hatoltak testembe. Az még csak egy dolog volt, hogy elveszítettem a bizalmát, és egyúttal őt is. Azonban egy rémálom válik valóra, ha igaz, amit mond, márpedig miért ne lenne az?
   Úgy engedtem el Hannát, mintha megégetett volna, és őrült dühvel fordultam Bae felé.
   - Nyugalom, nem Siwonhoz viszem, és mint mondtam haja szála se fog görbülni, megígérem.
   Ezen elgondolkodtam egy pillanatra. De rögtön rájöttem kihez akarja vinni, Siwon drága fiához, mennyivel jobb.
   - Ha ennyire érdekel Hanna, akkor szerinted mennyi időbe fog telni így Siwonnak, amíg tudomást szerez róla? – kérdeztem gúnyosan, fékezve magamat. – Hagyd békén őt!
   - Miért, mi lesz, ha nem teszem?
   Nem is értem, mire számítottam. Hogy majd Baet meghatja? Hiszen nem érdekli Hanna, mit számít neki, hogy megölik-e? Semmit, nekem viszont meg kell valahogy akadályoznom. Két év óta először éreztem azt, másért is érdemes élni nem csak a bosszúért – persze arról sem feledkeztem meg egy percre se -, így nem veszíthetem el őt.
   Az eddig is ökölbe szorult kezem magától lendült előre. Sose voltam agresszív típus, de most addig ütöttem volna Baet, amíg le nem száll Hannáról. Ő azonban hirtelen közénk ugrott.
   - Menj innen, és hagyj békén! – nézett rám.
   - Kérlek! – leheltem, hiába tudtam, fölösleges minden szó. Pedig annyira szerettem volna, ha meghallgat, ha hisz nekem. Erre végignézhetem, ahogy elsétál ezzel a szeméttel az egyik legrosszabb helyre, ahová mehet.
   - Menj! – ismételte el.
   YoungBae szemébe néztem, és reméltem átmegy az üzenet: Ha bántódása esik, meghalsz! Aztán eleget téve Hanna kérésének hátat fordítottam, és otthagytam őket. Ez nehéz feladat volt, de ha elrángatom, azzal csak rontok a helyzeten.
   Azt tervezgettem, hogy követem majd őket, de meggondoltam magam. Foglalkozok inkább a nagyobb problémával, Siwonnal, és közben reménykedek benne, hogy Hannának nem lesz baja a SeungHyunnal való találkozásból.
   Nem is figyeltem, hogy elmegyek a többiek mellett, míg Tao meg nem állított.
   - Hova mész?
   - Elkezdeni, amit már régóta kellene.
   Kikerültem, és megszaporáztam a lépteimet, tudtam, hogy meg akar majd gátolni. Azonban már így is többet vártam, mint kellett volna. Most pedig a bosszú mellé Hanna megóvása is társult.
   Nem néztem hátra, pedig csodálkoztam azon, hogy Tao nem követ. A többieket úgyse tudja figyelmeztetni, mivel csak ő tudja a terveimet, hiszen vele eszeltük ki részletekbe menően. Joont és Darát direkt nem avattuk be, épp elég, amit eddig tesznek. Milyen barátok lennénk, ha belerángatnánk őket olyan veszélyes feladatba, amihez nekik semmi közük?
   Beültem a kocsimba, kifordultam és már hajtottam is. Csak Jongwoon legyen ott.


Tao

   Idegesen nézte, ahogy KyuHyun kikerüli. Lépett volna utána, de aztán visszafordult, és inkább a többiekhez ment. Látta az arcán, hogy most ő nem fogja tudni se lebeszélni, se megállítani. Viszont másra hallgathat, legalábbis meg kell próbálnia. Na és persze Hanna helyett be kell érnie Vikivel, akit félre is vont. A többiek észre se vettek semmit, mert lefoglalta őket a saját vitájuk.
   - Segítened kell! – mondta a meglepődött lánynak.
   - Nekem? Mégis miben?
   - KyuHyunnal beszélni, gyere! – fogta meg Viki kezét, és elkezdte maga után húzni.
   - Nem megyek sehova!
   Kénytelen volt megállni, és szembefordulni a lánnyal, mert amaz megmakacsolta magát.
   - Ez most fontos! – kezdett egyre feldúltabb lenni és elveszteni a türelmét. – Hyun pedig a barátnőd miatt készül olyanra, amiből szörnyen rossz sülhet ki.
   - Igazán? – kérdezte gúnyosan a lány. – Hát így járt, oldjátok meg magatok! Amúgy meg miattad és miatta alakult így, szóval ne Hannára kend!
   Viki kirántotta a karját a kezéből, és már ment volna el, de a fiú utána kapott.
   - Nem vagyunk angyalok, de YoungBae és akik vele vannak sokkal rosszabbak. Segíts nekem, és én is viszonozni fogom.
   - Hogyan? – nézett vissza rá több érdeklődéssel.
   - Észhez térítem, mielőtt baja esne. Aztán nyugodtan ellehettek, míg itt vagytok, és se ők, se mi nem fogunk benneteket zaklatni.
   - Pontosan mit kell tennem?
   - Először is siethetnénk – indult el Tao, Vikivel a sarkában. – Csak ott kell lenned mellettem, és közreműködni a lebeszélésben.
   Mindketten beszálltak Tao autójába. Pontosan tudta, hova megy KyuHyun. Még ha nem is csinál semmit, míg oda nem érnek, akkor is őrültség egyedül besétálnia arra a helyre, ami tele van az ellenségeikkel.
   - Nem magyaráznál el pár dolgot, hogy értsem is?
   - Téged eddig okosan távol tartott Kangin, ne akarj semmit megtudni! Amúgy sem beszélhetek róla.
   - Egyébként én nem akartam elszakítani tőletek Darát - mondta Viki halkan.
   - Tudom - nézett rá kedvesen Tao. - Kangin sose kért volna ilyet mástól. Másrészt megértem, hogy miért akarja ezt. Legszívesebben én is távol tartanám Darát mindentől, de ez lehetetlen. Joonnal olyanok egymásnak, mint egy elválaszthatatlan testvérpár.
   - És Joont nem érdekli?
   - Dehogynem. Viszont neki nincs sok választása.
   - Mármint?
   Tao Vikire nézett, azt hitte tud róla, de úgy látszik mégse.
   - Mindketten árvaházban nőttek fel, ott kerültek ilyen közel egymáshoz. Mikor Joon eljöhetett onnan elhozta magával Darát is. Aztán rá egy évre kábé megismertem őket. Összebarátkoztunk és össze is költöztünk, aztán később felajánlottam nekik, hogy dolgozzanak velem. Erre nem mondhatnám büszkének magam, de sokkal könnyebben el tudnak így boldogulni. Végül találkoztunk KyuHyunnal, és megalkottuk a M4SK-ot.
   - Mégis mit dolgoztok?
   - Az lényegtelen most - nézett rá a fiú a megszokott kemény tekintetével. Hiába repedt szét a maszkja, a rés ebben a pillanatban újra el is tűnt.


KyuHyun

   Megérkeztem a Soar elé, itt meg lehetett találni Siwon legtöbb emberét. Köztük YoungBae kis csapatát, miattuk nem jöhetünk ide, mert abból csak balhé alakul ki. Most azonban Jongwoonnal van dolgom, aki szintén itt szokott lógni.
   Kiszálltam a kocsiból, és végignéztem az épületen. Miért pont ide kellett bemennie Hannának tegnap este? Mert biztos voltam abban, hogy itt találkozott Baevel.
   Bementem, és egyből keresni kezdtem Jongwoont a tekintetemmel. Azonban Yubin elém lépett. Mivel egyedül volt, nem SeungHyunnal, jól tippeltem, hogy Bae kihez viszi Hannát.
   - Mit keresel itt?
   - Beszélnem kell valakivel, de nem rád tartozik.
   A szememmel tovább keresgéltem. Az egyik sarokasztalnál megláttam. Most is elöntött a harag, mint mindig. Ilyenkor teljesen felerősödött a bosszúvágyam, és azt kívántam, hogy minél hamarabb fizessen meg a tetteiért. De várnom kell, ha sikeresen akarom végrehajtani a kitervelt műveletet, nem pedig meghalni közben. Ez a várakozás azonban ma véget ért.
   - A múltkori balhé nem volt elegendő? – kérdezte karba font kézzel a lány, visszavonva magára a figyelmemet.
   Arra a pár héttel ezelőtti esetre utalt, amikor Tao idejött egyedül anyagpótlásért. Aztán nekünk is utána kellett jönnünk.
   - Mint mondtam csak beszélni akarok valakivel, nem veszekedni – mondtam dühösen és elkezdtem kikerülni, de újra elém állt. – Bocs, de nincs türelmem hozzád – toltam odébb.
   - Áh… megjött Tao is – szólalt meg gúnyosan.
   Megtorpantam és hátranéztem. Tao és Viki jöttek be, mögöttük nem láttam senki mást. Mérgemben fújtam egy nagyot.
   - Elmegyünk – hagytam ott Yubint.
   Még oda se értem hozzájuk, amikor kimentek. Remekül tönkrevágott most mindent Tao, és egyáltalán miért hozta magával Vikit?
   - Minek jöttél utánam? Ha azt hiszed, meg tudsz akadályozni abban, hogy kihívjam Jongwoont, akkor nagyot tévedsz.
   - Angol, gyerekek – szólalt meg Viki.
   - Te ebből kimaradsz – vetettem oda neki a kért nyelven, aztán visszanéztem Taora.
   - Meg tudjuk védeni Hannát anélkül is, hogy kockára teszed az életet.
   Mentségére szóljon legalább koreaiul beszélt, ha már idehozta.
   - Hogyan? Mondhatok neki bármit, meg se hallgat. Most meg SeungHyunnal van. Mégis meddig várjunk? Lásd be, hogy a nagybátyád segítségére nem számíthatunk! Ha nem csináljuk magunk, akkor semmi se lesz belőle.
   - Jól van, hozzáfogunk. De előbb kitisztítod a fejed, és nem ilyen állapotban cselekszel! – Vikihez fordult, és átváltott angolra. – Mihelyst visszamegy Hanna a hotelba, segítesz ott tartani, igaz?
   - Persze – mondta a lány pár értelmetlen pislogás után. – Kérlek, nem tudom, mire készülsz, de előbb nem gondoskodnál arról, hogy Hanna jól legyen? – nézett rám. - Amúgy hol is van most?
   - A féltestvérénél – szűrtem a fogaim között.
   - Mi? – kerekedtek ki a szemei. – Elismételnéd, szerintem rosszul hallottam.
   - Nem – válaszolta helyettem Tao. – Az anyjának van egy fia.
   Idegesen járkálni kezdtem. Nem bírtam ki, hogy ne tegyek semmit, amikor Hanna veszélyben lehet. De Tao szavaiban is volt igazság, na meg, ha Jongwoon elfogadja a kihívásom, a versenyre akkor se most kerül sor.
   Mi a francért nem követtem őket? Vagy rángattam el Hannát? Mindig csak később jönnek az okos gondolatok.
   - Megkeresem – álltam meg feléjük fordulva. – Ne merjetek utánam jönni! Ha megtalálom, visszaviszem. – Akár fel is ültetem egy repülőre, tettem hozzá magamban.
   Bepattantam a kocsimba, és elindultam. Vajon hol lehetnek? Nem valószínű, hogy SeungHyunhoz vitte. Talán az ő házába? Oda indultam először. Azonban senkit se találtam ott.
   Idegesen szorongattam a kormányt. Mintha tűt keresnék a szénakazalban, ötletem se volt. Csak pár fontos helyet ismertünk, ahol meg lehet őket találni, ezek pedig a Soar, a lakásaik és a versenyes hely.
   Óh, hát persze. Újra feltámadt kis reménnyel indítottam a kocsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése